A bőrművesség hazánkban

A Bőrművesség kialakulása

Röviden, e szép és sokoldalú mesterség kibontakozásáról kis hazánkban.
A bőrt ősidők óta alkalmazzák legkülönbözőbb célokra. Erős, rugalmas. Bőrpajzsot, cipőtalpat, de lágyesésű szattyánbőrt is készítettek belőle.

Tímárság.

A bőr használhatóvá tétele, hosszadalmas folyamat.
A nyersbőrt elő kell készíteni cserzésre. A cserzés lényege, hogy a fellazult bőr rostjai közé hatoló cserzőanyag elkülöníti egymástól a rostokat. Így az anyag rugalmassá és ellenállóvá válik. Többféle cserzés létezik.
Zsírcserzést már a görögök is alkalmazták. Az ókori Egyiptomban már eredményesebb módszert alkalmaztak. Az ásványi cserzést. Ezt nevezték Fehértímárságnak. Honfoglaló őseink kiváló, rugalmas és erős bőrt készítettek ily módon. Századokig híres volt a magyar tímárság. 

Legelőször különböző öveket készítettek bőrből. Pásztorok és vidéki mesterek. A pásztorgúnya nagy része bőrből készült és viselőjének ügyes kezét dicsérte. A bőrruha részei: hátibőr (kacagány) és mejjbőr, bőrlajbi, suba, ködmön, nadrág, lábbür, azaz habda és sapka.
Az első, legegyszerűbb lábbeli a bocskor volt.

Paraszt kacagánnyal [R. Towson: Travels in Hungary ... (London, 1797) c. művéből]

A köztudattal ellentétben a saru nem könnyű nyári viselet, hanem a csizmához hasonló lábbeli. A ma is divatos csizma őse a szekernye vagy francia cipő.(Cipőre húzott térdig vagy combig érő bőrszár.)
Ruhák, lábbelik mellett eszközök egész sora készült bőrből.

Pl.: tarisznya, tarsoly, tömlő, dohányzacskó, ostor. A pásztor tarisznyája kezdettben akkora volt, hogy akár egy bárány is elfért benne. Később készítettek kisebb tarisznyákat, vadásztáskákat, melyeket faragással, préseléssel, karikákkal, csatokkal, és sallangokkal díszítettek. Ezeket, a díszes táskákat főleg szíjgyártó mesterek készítették a lószerszámok mellett.

 
Szironyozott dohányzacskó
/ http://meska.hu/ProductView/index/524041 /

Marhabőr főrész, kecskebőr palást. Marhabőr fűzőszállal díszítve.
4-es gömbölyű fonással készült a húzózsinór, csontkupáncs záródással.

A képen látható darab TBerni

 munkája, ami megvásárolható a meska.hu oldalán.
 (a névre kattintva a bolt oldalára kerülhetünk)

A dohányzacskót ugyanolyan gondosan készítették, mint a táskákat. Többnyire juh vagy birka herezacskójából, de készítették macskabőrből, madárbőrből és disznóhólyagból is.

Az ostor a szíjfonatok legszebbje legtökéletesebbje.
Csikósnak gulyásnak címeréül is szolgált, ezért nagy gonddal díszítették.
Ismertebb elnevezései még: karikás ostor, csikósostor, nehézostor, pásztorostor, kanászostor.
Ostorról bővebben itt:  http://www.tagdebr.sulinet.hu/comenius/Comenius/p1.3.htm

Karikás ostor.
Hortobágy, Hajdú m. XX. század eleje

Karikás ostor, ólmozott nyéllel (Fejér m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

A bőrmunkák legtöbbet alkalmazott díszítései a rátét, varrás, bőrszíjak, összefonott szíjak. A sallang és a bőrpillangó főleg a lószerszámok dísze. Bőrmetszés, domborítás, festés, bőrmozaik készítés, beégetés a bőr művészi megmunkálását, díszítését eredményezte. A közép korban készítették a csodálatos bőrkötésű kódexeket. A kódexkészítés mellett kialakult a kárpitozás. Dusan aranyozott bőr fali és bútorkárpitokat alkottak.
Természetesen ezek a díszítő eljárások évek hosszú során alakultak, fejlődtek ki.

„Habet homo rationem et manum.” Az embernek értelme és keze van. Mondja Aquinoi Tamás, a középkori gondolkodó. Sajnos ma már ritkán részesülünk az alkotás örömében.

Egykor a létrehozás, egy-egy eszköz, használati tárgy elkészítése természetes dolog volt.

Napjainkban a gépi termelés folyamata gátolja az alkotásban rejlő örömöt. A nagyüzemi termelés nem teszi lehetővé a míves, mesteri munkát, melyhez alkotója szívét, lelkét adta.



Az eredeti cikk forrása:
 http://www.serendipity.abbcenter.com

Képek:
 TBerni
 http://mek.niif.hu/02700/02789/html/74.html
 http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-522.html